TAVASZI NAPÉJEGYENLŐSÉG
2009, FIRTOS
Ragyogó tavaszi Nap köszöntött ezen a reggelen. Már az otthoni, délelőtti készülődéseket beragyogta az egyre erősödő Nap fénye, mintegy jelezve, hogy a mi kis világunk körülötte forog. Elérkezett az előre megbeszélt találkozó időpontja, ragyogó arccal, lelkesedéssel telve vártunk egymásra: ki az aki még érkezik, kivel fogjuk együtt tölteni az elkövetkező napot és éjszakát, ki lesz mellettünk amikor megpillantjuk a felkelő Nap első sugarait. Hamarosan összeállt a kis csapat, autóba ültünk és máris indultunk Firtosváralja felé.
A korábbi évek szokásaihoz híven, firtosi házigazdánk udvarában letettük autóinkat, a napsütötte veranda, a kávéillat összehangolta kis csapatunkat, feltöltődve, újult erővel, immáron gyalogosan folytattuk utunkat. Az új élet első hírnökei már lelkesen hirdették a tavasz érkezését: az út menti sáncokban megolvadt hólé már bölcsője lett számos békaporontynak, már mindenfele virított a martilapu napsárga virága, a hófoltos domboldal még ugyan fakó volt, de az elszáradt fűszálak alatt sarjadtak a mező friss zöld hajtásai. Kikelet hava kegyes volt hozzánk! Biztatott minden lépésünkkel Firtos hegyére vezető utunkon. Az erdő fái közt térdig süppedtünk a hóba – átmenet volt: tavaszból indultunk, télbe fordultunk, hogy tavaszt köszönthessünk. Kilenc fős csapatunk így érkezett meg a Firtos hegyére.
Tábort vertünk és serényen nekiálltunk fát gyűjteni az éjszakai virrasztáshoz és a pirkadati Szertűzhöz. Mindenki tudta és tette a dolgát – egymás kezére dolgozva hamar elkészültünk, a közös munka még jobban összehozott bennünket. Napnyugta előtt még tiszteletünket tehettük a Tündérkertben, és sikerült felérnünk Firtos Várába is.
A fagy még jeges kézzel uralkodott a Firtoson, de a tűz melege megszelídítette a hideg éjszakát, énekelve, dobolva és beszélgetve vártuk a pirkadatot – csodáltuk a tiszta égbolt millió, ragyogó csillagát. Nagy örömünkre, még két újabb társunk csatlakozott hozzánk, akik átvágva a sötét téli erdőn, éjféltájt érkeztek Firtos hegyére.
Pirkadt. A Hajnali szertartást Zsiga bácsi vezette, közös énekkel és imával fordultunk Teremtőnkhöz, Nagy Boldogasszonyunkhoz, a Magyarok Istenéhez – áldásukat kérve a Föld minden lakójára. A horizonton felbukkant a Nap korongja, köszöntött első sugaraival és teljes szépségével beragyogta a tiszta kék eget. Csodálatos napra virradtunk!
Szertartás végeztével közösen megreggeliztünk, rendbe hoztunk magunk után a tisztást, hálát és köszönetet mondtunk hogy Firtos hegye befogadott minket és elhalmozott kincseivel, eggyé válhattunk az Égi Renddel, szent helyen és szent időben részesülhettünk a természet örökkön megújuló és megújító lüktető erejében.
Firtosváralján, házigazdánk udvarában, még megosztottuk egymással friss élményeinket, a jobbítás szándékával megbeszéltük észrevételeinket és tapasztalatainkat.
Szívünkben eltelve a tavasz illatával, testben és lélekben megtisztulva, feltöltődve indultunk haza. Isten hozott gyönyörű Kikelet!
(A krónikás)