Atyha tábor 2006
Augusztus hónap egy kissé esősen kezdődött, de amire táborkezdésre került sor, 14.-én kijavult az idő és az egész tábor ideje alatt nagyon szép időnk volt. Igaz mi, a közel 30 résztvevő ebből nem sokat tapasztaltunk, mert a tevékenységeknek zöme a művelődési házban zajlott. Persze azért jó volt, hogy a szünetekben és délután megjárhattuk magunkat és nem szorított be az eső.
Az első három nap alapismeretekkel kezdtünk, a csapat nagyon éhes volt az információra, így egyre mélyebb és mélyebb témák kerültek terítékre, az előadónk, Sasvári-Szabó Erzsébet kiválóan alkalmazkodott a csoport igényéhez, amennyit el bírtunk viselni annyit adott át a saját ismereteiből, tapasztalataiból. Volt olyan nap, amikor a csapat annyira belelendült, hogy programon kívül is folytattuk a beszélgetéseket, belenyúlva a késő estébe. Nem áll szándékomban leírni a témákat amikről szó volt, azokat élőben érdemes meghallgatni, megtapasztalni, ezzel ugyanis pont azt nem tudnám átadni, ami a legjellegzetesebb volt ezeken az előadásokon. Az előadónk az elméleti tudást a saját tapasztalatai, megélései fényében adta át, mindig elmondta, hogy ezt vagy azt ő hogyan tapasztalta vagy látta meg. Ezenkívül gyakorlatokat, megtapasztalásokat is végeztünk, persze amiket mi is fel tudtunk érni, sokszor nem is értettük miért csinálunk valamit, utólag vált világossá, amikor hosszan megbeszéltük az élményeinket. Az elmélet és a gyakorlat ezen módon való ötvözése csodás hatást fejtett ki a csoportra, mindenki eufórikus állapotba került, és egyszerűen nem akartuk abbahagyni a tevékenységeket.
Sokat lehet tanulni, könyvekből, előadásokból, de a gyakorlati megtapasztalásokat nem tudja semmi se helyettesíteni, egy dolog elméletben tudni, érteni valamit, és más dolog azt a gyakorlatban megtapasztalni, átélni. Ugyanakkor azt is megtapasztaltuk, mit jelent az, ha az előadó átélt dolgokról beszél és nem csak olvasott, vagy mentálisan (racionálisan) összerakott dolgokról. Ezeknek a táboroknak - amint azt már több éves tapasztalatból ismerjük - az erőssége pontosan ez, a gyakorlati megtapasztalások, az a hangulat ami egy hét alatt kialakul a csoporton belül. Sokszor hosszan tartó barátságok indulnak a csoport egyes tagjai között, ilyenkor alakulnak ki az igények rendszeres csoport tevékenységekre, gyakorlatilag ennek a tábornak köszönhetjük a magját azoknak a csoportoknak, amiket az egyesületünk szervez ősztől.
Az elméleti és gyakorlati ismeretek mellett a testet se hanyagoltuk el, a tábor ideje alatt Kovács Zsigmond, 5 danos karate mester vezetése alatt, minden reggel, reggeli előtt, egy órás Thai Chi gyakorlaton vettünk részt, amely fizikailag is segített ráhangolódni a nap eseményeire.
A szellemtani rész után 2 nap Tarot következett, a néha – finoman fogalmazva – megmosolygott “kártyavetés“ meglepő mélységeket tárt fel, hihetetlen módon összecsengett azokkal a dolgokkal, amikről az előző napokon beszélgettünk. Azt hiszem sokunkban megváltozott a hozzáállás ezzel a szellemtudományi eszközzel szemben, nem csoda, ha olyan nevezetességek is foglalkoznak a Tarotal –ami összecseng a Ji Csingel, az asztrológiával - mind Müller Péter, vagy Hamvas Béla (Tabula Smaragdina), hogy csak magyar vonatkozású személyiségeket említsek. Itt is ki kell emeljem a szerepét annak a ténynek, hogy nem mindegy hallásból tanulni valamit, vagy pedig egy olyan személytől aki a tapasztalatát több 10 évben mérheti, és aki még – a manapság egyre jobban feledésbe merülő – un. inasoskodással sajátította el ezt a tudást. Az első nap - egy kissé száraz - lap elemzések után, busásan kárpótolt a második nap, amikor a gyakorlatra került sor, teljesen más szemmel néztük a kártyákat mind idáig. Ugyanis valljuk be ki az, aki legalább ne incselkedett volna azzal, hogy jóshoz forduljon az élete során, ha csak merő kíváncsiságból is, vagy azzal a hátsó gondolattal, hogy lejárassa a jóst. De ha már jóslásról beszélünk, szükségét érzem kiemelni – hanem az előadással nem lennék összhangban – a Tarot nem jós eszköz, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy az a köztudatban él, sokkal inkább megközelíti a „sorselemző eszköz” kifejezés a valóságot. Remélhetőleg a fenn említett személyiségek, és sokan mások hozzájárulnak, hogy az igazi mivolta kerüljön be a köztudatba.
Az utolsó tevékenységi nap a tűztréning volt, talán ez volt a legintenzívebb napunk, hiszen fel kellett készülnünk az izzó parázson való járásra. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, az előrejelzések ellenére, szép napos idő volt, úgy nézett ki az égiek is támogatják szándékunkat. Miután testileg, lelkileg felkészültünk, meggyújtottuk a máglyát, majd énekléssel és dobolással kísértük a parázs elkészültét. Adódott egy parányi kellemetlenség is, a fa adottságának következtében elég későre készült el a parázs, így éjfél után került sor a tábort megkoronázó eseményre. Egyesek szerint talán ennek is megvolt a jelentősége, hiszen így a tűzönjárás Augusztus 20. –án volt és a teljes Tejút pont a tűz fölött tündökölt abban az órában. Kívülállók szemében – akadtak kíváncsiskodók is a falusiak közül – „csak” annyi volt, hogy több tucat ember mezítláb átsétált az izzó parázson, mi résztvevők tudtuk csak átélni igazán, mit jelent elszánni magad, leküzdeni a félelmet és rálépni a parázsra, többen közülünk nem először tesszük ezt, de voltak olyanok is, akiknek ez az első alkalom volt. Ezt az élményt nem lehet elmesélni, csak átélni lehet, egy kis ízelítőt adhat talán a hatalmas mennyiségű izzó parázs látványa.
Másnap elsimítottuk a földön a tűz által okozott sebet, és egy hosszú megbeszélés keretében mindenki elmondhatta élményeit, tapasztalatait. Erzsike ünnepélyesen bezárta a tábort és mindenki azzal az elhatározással távozott, hogy jövőben újra találkozunk.
A szellemi és fizikai tevékenységek mellett az étkezést a helybéli szervezők biztosították. Ezen az úton is szeretnénk megköszönni nekik a sok természetes, finom – helybeli forrásból származó – ételeket, a szeretetet és odaadást, amelyet a csoportunknak biztosítottak. Ugyanakkor köszönjük a helybeli lakoknak, akik többünknek szállás lehetőséget biztosítottak.
A sok pozitív élmény után, csak azt tudom mondani: TALÁLKOZUNK 2007 –ben !
A krónikás
UI: Sok kép a fényképalbumban