Háborítatlan szülés a természet rendje szerint
Szerencsésen zajlott le az előadás, majdnem telt ház volt de azért nem volt zsúfoltság. A hallgatóság összetétele eléggé vegyes volt, de azért mégis jellemző volt a párok részvétele.
Erzsike a tőle megszokott szerénységgel vezette fel a témát, nagyon hamar sikerült feloldja a hangulatot, egy kis idő elteltével már mindenki elengedte magát és teljesen a témára tudott hangolódni.
Egy kis szellemtani ismeretet kaptunk ami szükséges volt a fogantatás, a születés helyes megértéséhez, majd biológiai ismertetés következett amely ízelítőt adott a szervezet kémia háztartásában történő dolgokról a szülés alatt. A hangsúly pedig az érzelmi dolgokra volt helyezve, sajnos ez az a terület amit a hagyományos orvostudomány nagy százalékban elhanyagol. Az érzelemvilág bemutatását vetítés követte amely alátámasztotta az elhangzott ismeretanyagot és bemutatta hogyan zajlik valójában a természetes szülés.
Reméljük, hogy sikerült elhintsük a természetes szülés, születés információját és idővel, amint elmúlik a helytelenül belénk táplált hiedelemrendszer, a fejlettebb nyugati országokhoz hasonlóan hazánkban is lehetővé válik ennek a gyakorlati kivitelezése.
Kívánjuk, hogy minél több anyuka és kisbaba tapasztalhassa meg a természet törvényeibe való belesimulást.
(A Krónikás)
Idekívánkozott a következő kis anekdota is ...
Két kis magzat beszélget egy anya hasában:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.