Székelyudvarhely és Csíkszereda között félúton, Szentegyházán, eltértünk a Hargita fele egy fakitermelésre használt úton. Később a helybeliek is igazolták ez az út a Madarasi Hargita menedékházhoz is elvezet, voltak közöttünk akik már jártak ezen az úton. Szentegyháza és a Madarasi menedékház félutján egy kicsit túl letettük a kocsikat és nekivágtunk a hegyoldalnak. A GPS szerint kb. 700 m –re van az úttól légvonalban az Oltárkő, de a jelentős szintkülönbség végett majdnem egy órába kerül amíg sikerül elérjük.
A technikai érdekeltségűek számára a GPS adatok: 46º 24.158´ N, 25º 33.848´ E
Az Oltárkő egy szikla láncolat amelyet egyik felől a sziklák lábánál egy tisztás övez ahonnan kényelmesen megszemlélhetőek a sziklák. A másik oldalon egy kissé meredekebb lejtő után egy fennsík határolja. A sziklák tetején aránylag járható gerinc és csodálatos látvány tárul a szemlélődő elé. Úgy gondoljuk sikerült beazonosítani azt a sziklát is amelyet Orbán Balázs rajzolt le az Oltárkővel kapcsolatos leírásában, mellékeljük a szikla képét, igaz a felvétel hátulról mutatja ugyanazt a sziklát és a növényzet is jócskán elburjánzott az idők folyamán.
Álljon itt az Orbán Balázs leírása is:
“ ... Oltárkő mezejét éri el az utas, egy terjedelmes irtást, melynek keleti oldalán szeszélyes idomu, első felötléskor várromnak tetsző sziklacsoportozat tünik fel, oly festői szirthalom, mely a legmeglepőbb alakzatokat mutatja fel, itt erkélyszerüleg szökkelve ki, ott rovátkos bástyaként magasulva fel, keleti oldalán hosszu szirtfolyosó vonul el, tetöormán pedig fenyőfák lengő sudarai mint őrt álló óriások kopja hegyei tünnek elő. Oltárkőnek hivatik, mert a hagyományok szerént tatár dulások alkalmával az ide menekült nép itten tartott isteni tiszteletet, s ennél szebb és nagyszerübb áldozó oltárt bizonynyal nem választhatott volna.”
Jellegzetes a hely érintetlensége, nincsenek turista ösvények, mindenütt a buja érintetlen növényzettel találkozunk, ez egy különös hangulatot kölcsönöz a helynek.
A szemlélődés, fényképezgetés után erdőjáró hagyomány szerint tüzet raktunk, ettünk, majd megbeszéltük az Oltárkővel kapcsolatos ismereteinket, feltételezéseinket. Amennyire lehetett eltüntettük a nyomainkat és elindultunk a fennsíkon (gerincen) vezető úton a Madarasi csúcs felé. Amint később helybeliek is alátámasztották ez az út sajnos kiskocsival, sőt még terepjáró kocsival se járható. Egy szép séta után beereszkedtünk a patak völgyébe és visszatértünk a kocsikhoz.
A krónikás