A szervezés a szinkronizálás hiányossága végett egy kicsit akadozik, végül a tervezett 13 órai indulás helyett 10 órakor indul a székelyudvarhelyi csapat. Erre a módosításra azért volt szükség, mert az ország más vidékeiről is kellett csatlakozzanak, sajnos a korábbi indulás végett egy személy lemaradt a kirándulásról, ez legyen tanulság mind a szervezők, mind a részt venni szándékozók számára.
Amint az ismertetőből is látszik, a kirándulás egyik fő célja a nyári napforduló megünneplése, felelevenítve a régi magyar (Szt. István előtti) vallási hagyományt, alkalmazkodva egy kicsit a mai kor szelleméhez is, ugyanakkor a hasonló érdeklődésű emberek közötti kapcsolatok kialakítása, ápolása. Mi, résztvevők úgy gondoljuk, hogy minden, ami a kiránduláson történik, nem hiábavaló, mindenből lehet tanulni, lehet fejlődni, ez csak hozzáállás kérdése.
Szóval indult a 
székelyudvarhelyi csapat, Szováta, Régen, Galonya, itt volt a második találkozóhely, a nagyváradiak várták itt a gerinc csapatot. Egy kis szervezés majd kocsikkal folytattuk az utat a Galonya pataka mentén egy fakitermelő úton, amelyen az Istenszékét 3-4 kilométerre meg lehet közelíteni. A kocsival járható út végén a kocsikat leraktuk, a csapat felkészült a gyalogtúrára és nekiindult, a 29 személy és egy kutya egy kissé megizzadva boldogan ért a tetőn levő forráshoz. Volt aki a tavaly látta utoljára a forrást és alig várta, hogy újra ihasson belőle, érezhesse az ízét, volt aki azon csodálkozott, hogyan lehet ott a szikla tetején forrás, a természet egy csodája ez is.
A sátortábor felállítása után ráhangolódás a helyre és az időpontra, Veronika a Vass Albert könyvéből olvas idevonatkozó dolgokat, majd egy meditáció következik alkalmat adva a nyári napfordulóra való ráhangolódásra. Nem tudjuk hogyan ünnepeltek ilyenkor a magyarok több mind 1000 évvel ezelőtt, az intézményesített vallások eltörölték ezt az ünnepet, talán nem is az a fontos, hogy valamilyen szertartás legyen, a lényeg, hogy eszünkbe jusson, hogy rá gondoljunk és próbáljuk átélni, ennyit tudunk tenni, őseinkért és nem utolsósorban magunkért.A felolvasott rész is a szeretetről szolt, elsősorban a magyar szeretetről, összetartatásról.
A csapat elérzékenyül és megerősödik az 
elhatározás, hogy folytatjuk az immár harmadik éve elkezdett napfordulós kirándulásokat, megemlékezéseket. Ezután készülődés az esti tábortűzhöz, favágás, hordás, a tűz meggyújtása, vacsorázás, egyéni programok, beszélgetések.
Habár minden időjárás előrejelzés, csapadékos időt mondott, a kiránduló csapatra mintha láthatatlan erők vigyáznának, kellemes idő a gyaloglásra, majd napsütéses idő a délutánra, utána 
beborul, de az este/éjszaka folyamán újra kitisztul, megint láthatóvá válnak a csillagok. Utólag tudtuk meg, hogy ebben az időben, egy nem messze lévő Beszterce megyei falut elöntött az árvíz az esőzések következtében.
A tábortűz mellett, Pápai beszél, gondolatok a nyelvről, eredetről, őseinkről, szeretetről, múltról, jövőről, megoldásokról, kötetlen beszélgetés alakul ki, amely messze belenyúlik az éjszakába, olyan is van, aki egész éjszaka nem alszik, a tűz folyamatosan ég reggelig, majd a felébredők újra táplálják egészen távozásig.
Hajnalban meditáció Veronika vezetésével, a napfelkelte megcsodálása, gyönyörű idő van, lehet csodálni a tájat, a fenséges 
kilátást amit az Istenszéke nyújt. Mindenki próbál minél többet magába szívni abból a hangulatból, ami ott található, elraktározni belőle, legyen amire emlékezni, amiből meríteni, hiszen nem lehet minden hétvégén kijönni ide, lehet ha megint egy év múlva kerül sor erre.
Elszaladt az idő, sátorbontás, gyaloglás vissza a kocsikhoz, búcsúzkodás, majd szétrajzik a csapat, Nagyvárad, Hétfalusi, Keresztúr, Székelyudvarhely és környéke irányába.
Minden szempontból sikeresnek mondható a kirándulás, gyönyörű tájak, szép idő, gyaloglás, bensőséges hangulat, lebilincselő beszélgetések, mindenki vihet haza a tarsolyában olyant, amire biztosan jó szívvel fog emlékezni még sokáig.
A krónikás
(több képet, valamint az előző évekből képeket, a fényképalbumban)