ISTENSZÉKE 2008
Gyönyörűen sütött a nap mikor elindultunk Udvarhelyről autóval, a Kelemen havasokba. Útközben még csatlakoztak a csapathoz. A hegy lábánál hagytuk a járműveket és másfélórás séta-gyaloglás után megérkeztünk az 1380 m magasan levő Istenszékére.
A csúcsra érve ismerősök fogadtak. Körbe jártuk a tisztást, Felvidékről, Vásárhelyről, Budapestről, Udvarhelyről és Franciaországból is voltak sátorral.
A szentkirályi legények fát vágtak majd közös erővel tábortüzet készítettünk, előkerültek a dobok és egész este önfeledten énekeltünk.
Korán reggel megelevenedett a sátortábor. Tisztálkodás, reggelizés, kisebb séták… hamar eltelt a délelőtt. Sólyom keringet a tisztás fölött, mely gyerekek kacagásától volt hangos.
Vidáman készültünk a déli szertartásra. Tüzet raktunk, körbe álltuk, daloltunk a természetről, az életről, Istenről. Gyönyörűen énekeltek a felvidéki lányok. A szertartást Kovács Zsigmond, vezette le. Közben eleredt egy kis tisztító aranyeső, amely felfrissítette a jelenlevőket. A végén mindenki mondott egy fohászt.
Délután fájó szívvel elindultunk haza. Útravalónak friss forrásvizet merítettünk.
Hazafelé menet benéztünk a galonyai AUGUSZTA vadászkastélyba ahol Kemény János unokája, Nagy K. Géza lakik. Könyveket vásároltunk nála, megkínált étellel-itallal és a régi időkről mesélt.
Közel 360 éve tudhatja magáénak a Kemény család ősi fészkét, a marosvécsi várat a hozzá tartozott öt faluval, és kevés erdélyi várúr mondhatja el, hogy az adományt két fejedelemtől kapta. I. Rákóczi György szánta oda a várat hű alattvalójának, a csatákban első segítségének, jobb kezének, Kemény Jánosnak, ám hirtelen jött halála miatt akaratát csak fia, II. Rákóczi György valósíthatta meg 1648. november 28-án. Azóta a család váltakozó generációi lakták a festői környezetben elhelyezkedő várkastélyt. Háta mögött az Istenszéke tornyosul, előtte a már megszelídült Maros ezüstös csíkja húzódik. A dombtetőn álló négybástyás építményben évszázadokig nem történt semmi említésre méltó esemény. A család élte békés napjait, csinosította öles falú szobáit, ahonnan messze el lehetett látni mind a négy égtáj felé.
A 20. század harmadik évtizedében az addig alig ismert, falusi egyhangúságba süllyedt várkastély egyik napról a másikra az erdélyi irodalmi élet központja lett. 1923-ban a várkastély akkori ura, Kemény Kálmán elhunyt, és végrendeletében öccse fiát, az akkor Bécsben tanuló Kemény Jánost nevezte meg örökösének. A fiatalember öröksége átvételekor megfogadta, hogy vagyonának tetemes részét az erdélyi művelődés és művészet pártolására fordítja.
Egy közismert és sokszor idézett eseményre, az 1923-as Maros megyei gernyeszegi templomszentelésre összegyűlt a környék arisztokráciája és szellemi elitje. Gróf Teleki Domokos látta vendégül kastélyában az egybegyűlteket, és itt hangzott el Berde Mária írónő híres kijelentése: „Itt kellene megcsinálni az erdélyi Helikont.” Teleki részéről nem talált pártfogásra a gondolat, de a jelenlevő Kemény Jánosban már megszületett az elhatározás, ő vállalni fogja. Két évvel később, 1925 márciusában a marosvásárhelyi írók Szászrégenben vendégszerepeltek, ott voltak az előbb említettek is, s az előadás szünetében Kemény báró megkérdezte Berdét, elég idősnek tartaná-e őt ahhoz, hogy kézbe vegye a Gernyeszegen felvetett Helikon-ügyet. Pontosabb megállapodásra ezúttal sem jutottak, csak azt szögezték le, hogy Kemény megindítja a mozgalmat és nem lesz semmi másra tekintettel a Helikon megalakításában, mint arra, hogy a csoportosulásba minden fontos erdélyi író bekerüljön. Újabb évnek kellett eltelnie; ezalatt számos (kolozsvári) megbeszélésen formálódott, alakult az ötlet kivitelezése, amíg Kemény János elküldte 27 írónak – ma már irodalomtörténeti dokumentumnak számító – meghívóját az 1926. június 16–18. között tartandó első találkozóra marosvécsi kastélyában, a meghívottak között volt Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Kós Károly, Kuncz Aladár, Berde Mária, Kacsó Sándor, Makkai Sándor, Molter Károly, Reményik Sándor, Nyírő József, Olosz Lajos, Tamási Áron, Tompa László.
A 27 meghívott (28-dik maga a házigazda) közül 19 író jött el, és a két nap alatt megvitattak és elfogadtak egy 7 pontból álló határozatot, amely egész későbbi tevékenységük vezérfonala lett.
Krónikás